A második világháború után jöttek olyan tervezők, mint CHRISTIAN DIOR, aki szerette volna, ha minden nő, a pénztárcájától függetlenül hercegnőnek érezze magát. Ennek érdekében megalkotta a földig érő, estéji ruhára emlékeztető, selyem és csipke hálóingeket. A babydoll hatalmas sikert aratott, még ma is igen kelendő. A 20. század második feléhez köthető a merész kísérletezések kora.
A hímzett, virágmintás pizsama is a hatvanas évek elején jött divatba, és az óta sem ment feledésbe. Ma két véglet dívik, az egyik a szexi hálóing, a másik a kinyúlt férfipóló boxer nadrággal. Miért ez a különbség? Ennyire különbözőek vagyunk? A női lélek magánya, vagy boldogsága megtestesül a ruházkodásban? Szerintem igen.
Még azt sem vesszük észre, ha bánatunk van, hogy sötét, esetleg fekete ruhát veszünk fel. Ha boldogok vagyunk, megválogatjuk, hogy mit mivel veszünk fel. Csak tökéletesek szeretnénk lenni, tetszeni magunknak és másoknak. A boldogság még a testtartásunkon és a járásunkon is meglátszik, nem csak az öltözetünkön.