Hétvégén a Margit szigeten sétálgatva, egy csodálatos ötletem támadt, hogyan is lehetne feldobni egy régi-régi sportot. Haza érve rákeresetem, és sajnos kiderült, hogy már más agyában is megfogant ez az ötlet és lángara is lobbant. Egy átlátszó, cirka másfél méter átmérőjű buborék, melynek tengelye hengeres tér, melybe belebújva, hevederekkel a vállunkon „cipelhetjük” azt. Ennek így még nem sok értelme, azon kívül, hogy megnehezítjük a közlekedést, bolondot is csinálunk magunkból. Viszont ha többen vagyunk, akkor már kezd komolyodni a dolog. Lehet így naphosszat álldogálni, viszont ez uncsi és fárasztó a 10-15 kiló teherrel a vállunkon. Ezért ha elkezdünk mozogni, sétálgathatunk, vagy akár futhatunk is, kezdődik a vicces része a dolognak, ugyanis mikor két ilyen buborékba öltözött agyalágyult találkozik, vagyis inkább ütközik mókás jelenségek játszódnak le, melyek nevetésre késztetik a nézelődőket, ill. a buborékok viselőjét is. Ez kicsit így még unalmas, érdemes valami célt is adni a futkorászásnak, ezért ha bedobunk a nagy buborékok közzé egy labdát, és felállítunk két kaput, kezdődhet a buborék foci.